Az 1999-ben még mindössze 3 fővel induló kari egység mára több mint 20 munkatárssal végzi elkötelezett oktató- és kutatómunkáját – sokan közülük a kezdetek óta részesei az Intézet felvirágoztatásának. Meghatározó szerepet töltenek be a hazai gyógyszerészképzésben és -továbbképzésben, és emellett a gyógyszertári asszisztensek képzésében és továbbképzésében is aktívan részt vállalnak. Nemzetközileg elismert kutatási tevékenységükre és számos területen kimagasló eredményeikre az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (ECDC) is épít. Az egykori kollégák és tanítványok büszkék az intézetben elsajátított betegközpontú és gyakorlatorientált szemléletre, amely a gyógyszerkutatástól a gyógyszertári munkáig a legváltozatosabb területeken segíti a szakmai munkát.
Valószínűleg kevesen tudják, hogy a klinikai gyógyszerészet gyökerei az Egyesült Államokba, a San Francisco-beli Kaliforniai Egyetem Gyógyszerészeti Fakultására nyúlnak vissza: 1965-ben itt nyitották meg azt a kórházi gyógyszertárat, amely kulcsszerepet játszott a klinikai gyógyszerészet gyakorlatának kifejlődésében. Talán nem szerénytelenség azt állítani, hogy valami hasonló történt Szegeden is, ahol 25 évvel ezelőtt, 1999-ben – akkor még a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem keretein belül – a Gyógyszerésztudományi Kar 6. intézeteként kezdte meg működését a Klinikai Gyógyszerészeti Intézet, amely ma már nemcsak a Kar életére, hanem az egész szegedi betegellátás működésére jelentős hatással van. A Klinikai Gyógyszerészeti Intézet megalapításával egy újfajta, beteg- és gyakorlatorientált oktatás indult el, amely az elmúlt negyedszázad során sok száz gyógyszerészhallgató szemléletét formálta – közülük nagyon sokan ma Szegeden vagy az ország más részein tevékenykednek klinikai gyógyszerészként, vagy a szakma más területein kamatoztatják az itt megszerzett tudást. E gondolatokkal nyitotta meg az Intézet ünnepi rendezvényét prof. dr. Csupor Dezső jelenlegi intézetvezető, aki a kar alumnijaként személyes emlékeket is őriz az Intézet életének kezdeteiről és annak első vezetőjéről, dr. Soós Gyöngyvér professzor asszonyról, akinek a neve egybeforrt az Intézet nevével, és elkötelezett tenni akarása utódai és kollégái munkáját is áthatja.
Az intézetalapítás gondolatának megszületésekor talán az akkori döntéshozók sem látták előre, hogy idővel mekkora hatással lesz a Klinikai Gyógyszerészeti Intézet a Kar életére, az elmúlt 25 év azonban egyértelmű bizonyítéka annak, hogy kiváló döntést hoztak – summázta a régi-új egység jelentőségét dr. Sovány Tamás, az SZTE Gyógyszerésztudományi Karának oktatási dékánhelyettese a jubileumi rendezvényen (Szeged, 2024. szeptember 20.). Az a kitartó építkezés és a bámulatos oktató munka, amit az Intézet dolgozói az elmúlt két és fél évtizedben tanúsítottak, méltán vezetett el ahhoz, hogy az innen kikerülő, naprakész tudással rendelkező gyógyszerészeket egyenrangú partnerként fogadják el az orvos kollégák, és a betegágy mellett jelen lévő klinikai gyógyszerészek szerves részei legyenek a gyógyító teamnek, hatékonyan támogatva a személyre szabott betegellátást.
Egy irányban a társintézetekkel
A jubileumi ünnepségen a társegyetemek vezetői és képviselői, egykori és jelenlegi klinikai gyógyszerészek, az intézettel kooperáló kutatóorvosok és az oktatásban részt vevő gyakorló orvosok, volt és jelenlegi munkatársak és tanítványok sokasága vett részt, az elhangzó előadások során visszatekintve a múltba és a jövőben rejlő lehetőségekbe is bepillantást nyerve. Az országos perspektíváról a társegyetemeken folyó klinikai gyógyszerészeti oktató- és kutatómunka illetékesei adtak képet a hallgatóságnak. Dr. Fittler András, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Gyógyszerésztudományi Karának dékánja, a PTE Gyógyszerészeti Intézetének igazgatója a dunántúli társintézet munkáját ismertette, a széles körű kutatási együttműködések körében külön is hangsúlyozva, hogy a szegedi Klinikai Gyógyszerészeti Intézettel számos kapcsolódási pontjuk van.
Dr. Lekli István, a Debreceni Egyetem (DE) oktatási dékánhelyetteseként és az ottani Gyógyszerésztudományi Kar Gyógyszerhatástani Tanszékének vezetőjeként a kelet-magyarországi társegyetemen zajló klinikai gyógyszerészeti és gyógyszerészi gondozási oktatás fő pilléreit és a klinikai gyógyszerészethez kapcsolódó kutatási területeket mutatta be, szintén kiemelve a szegedi kollégákkal való kollaborációkat – többek között például az antibiotikum-alkalmazást felmérő elemzések terén.
Dr. Zelkó Romána professzor asszony, a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertárához tartozó Gyógyszerügyi Szervezési Intézet igazgatója és egyetemi tanára a budapesti társintézmény működését vázolta a résztvevőknek. Az Intézet a fővárosi Gyógyszerésztudományi Kar egyetlen olyan szervezeti egysége, amely hármas tevékenységet lát el: a klinikák teljes körű gyógyszerellátásának biztosítása mellett a Kar önálló intézeteként fontos oktatási és innovatív kutatási tevékenységet végez.
A körkép egyértelműen arról tanúskodik, hogy bár minden intézmény „kicsit másként csinálja”, az irány alapvetően ugyanaz: a klinikai gyógyszerészet és a gyógyszerészi gondozás hazánk mind a négy gyógyszerészképző egyetemén hangsúlyos része az alapképzésnek, és az egyes intézetek elkötelezett oktató-kutató szakemberei által elért eredmények meghatározóak a racionális gyógyszeralkalmazás területén.
Az első szárnycsapásoktól az európai szintű alap- és szakképzésig
Az ünnepi rendezvény fontos célkitűzése volt, hogy átfogó képet adjon az eltelt negyedszázad legfontosabb irányvonalairól és legjelentősebb eredményeiről. Prof. Dr. Soós Gyöngyvér, aki 2013-ig intézetvezetőként formálta az egység életét és a mai napig aktív tagja a kollektívának, felidézte a kezdeteket, rámutatva, hogy milyen hiánypótló szerepet töltött be megalakulásával a Klinikai Gyógyszerészeti Intézet Szegeden 25 évvel ezelőtt – az 1992-től már kötelező tantárgyként oktatott klinikai gyógyszerészetnek ugyanis 1999-ig nem volt intézeti háttere. Az új oktatási tematika kidolgozása mellett már a kezdet kezdetén elindult a betegágy melletti gyógyszerészi gyakorlat, amelyben az SZTE klinikáin dolgozó gyógyszerészek is aktívan részt vettek. A klinikai gyógyszerészet és a gyógyszerészi gondozás oktatása kezdettől egyformán nagy hangsúlyt kapott, ez utóbbi szemináriumi jelleggel, a népbetegségszámba menő kórképek és a gyógyszerész által irányított öngyógyszereléssel kezelhető betegségek köré csoportosított tematikával. Az itt meghonosított szituációs gyakorlatokból nőtte ki magát az a gyógyszerészi gondozási tanulmányi verseny, amely a mai napig fontos eseménye a Kar és a gyógyszerészhallgatók életének, és a társkaroknak is példaként szolgált – csakúgy, mint a 2011 óta évente megrendezésre kerülő országos verseny elindításához (Patient Counselling Event – PCE). A kari verseny több mint két évtizedes történetének 70 díjazottja közül 15-en később PhD-fokozatot szereztek, és sokan közülük ma az egyetem munkatársai – emelte ki büszkén a főbb mérföldköveket a professzor asszony. A betegközpontú gyógyszerészet szegedi oktatása maximálisan megfelel az európai-nemzetközi trendeknek, és a klinikai gyógyszerészi szakképzési program is teljes összhangban áll az európai országok ilyen irányú posztgraduális képzésével, ami megfelelő alapot teremt a hazai szakképzési bizonyítvány európai uniós elfogadottságának jövőbeli megvalósulásához.
Szemléletformáló oktatás
Egyetemi képzőhelyként nem lehet eléggé hangsúlyozni a szegedi Klinikai Gyógyszerészeti Intézet szemléletformáló erejét az oktatásban. Az Intézet munkatársai számos olyan tantárgyat oktatnak az alapképzésben, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az egyetemről kikerülő fiatal gyógyszerészek rendelkezzenek azzal a komplex látásmóddal, amely egy jó szakembertől ma elvárható – összegezte Csupor Dezső az itt végzett oktatási tevékenység értékét. A gyógyszerészképzésben betöltött szerepkör formálódásáról, az oktatott tantárgyak palettájának kiszélesedéséről dr. Doró Péter, az Intézet egyetemi docense, korábbi intézetvezető rajzolt átfogó képet a hallgatóságnak. A klinikai gyógyszerészethez és a gyógyszerészi gondozáshoz kapcsolódó ismeretek átadása mára több fontos területtel bővült: a klinikai és gyógyszerterápiás ismereteket éppúgy, mint az elsősegélynyújtás és ápolástan elméletét és gyakorlatát a betegellátásban dolgozó orvos és gyógyszerész kollégák bevonásával oktatják. Idéntől a táplálkozástudományi ismeretek kurzusa is szélesíti a szakmai ismeretbővítő palettát, jövő évtől pedig a gyógyászati segédeszközök és orvostechnikai eszközök ismerete című tárgy is bekerül a curriculumba. A szabadon választható tantárgyak a betegközpontú expediálástól a kutatómunka alapjainak (pl. kérdőíves felmérések módszertana, gyógyszerfelhasználás-elemzés) megismerésén át a betegek öngondoskodásának támogatását segítő készségek elsajátításáig a minél sokrétűbb tudásátadást célozzák. És tekintve, hogy az egyetemről kikerülő fiatal gyógyszerészek többsége közforgalmú gyógyszertárban helyezkedik el, talán nem túlzás azt állítani, hogy itt oktatott készségek révén a szegedi Klinikai Gyógyszerészeti Intézet munkatársai a gyógyszerészi gondozással átitatott patikai betegellátásra gyakorolták és gyakorolják a legnagyobb hatást az összes gyógyszerészi munkaterület közül.
A vezetés változik, az elkötelezettség állandó
A komplexitásra, valamint az elméleti és a gyakorlati tudásanyag szintetizálására való törekvés nemcsak az oktatásban valósul meg az Intézet történetének kezdetei óta, hanem a kutatásban is egyértelműen tetten érhető. A széles körű kutatói tevékenységről dr. Benkő Ria egyetemi docens adott igen érdekes áttekintést, aki szintén a kezdetek óta aktív és elkötelezett tagja az Intézet életének, emellett jelenleg az SZTE Egyetemi Gyógyszertárának (Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Központi Gyógyszertár) intézetvezető főgyógyszerésze, kutatói minőségében pedig a EuroDURG, azaz az európai gyógyszerfelhasználás-elemzésekkel foglalkozó kutatók európai szövetségének következő megválasztott elnöke (a EuroDURG, vagyis a European Drug Utilisation Research Group az Európai Farmakoepidemiológiai Társaság [International Society for Pharmacoepidemiology – ISPE] része – a szerk.). A komoly szerepvállalás és az ezt megalapozó nemzetközi elismertség szorosan összefügg az Intézetben szerzett tapasztalatokkal, hiszen az egység kutatási profilját leginkább meghatározó terület a gyógyszerfelhasználás-elemzés (drug utilization research), amelynek célja a hatékony és biztonságos, racionális gyógyszeralkalmazás előmozdítása. Az ilyen irányú kutatások komplexitását jelzi, hogy az elmúlt 25 évben az Intézet munkatársai a terület minden kvalitatív és kvantitatív kutatásmódszertani eszközével éltek, és nemzetközi viszonylatban is igen jelentős eredményeket értek el. Hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsük: megállapították például, hogy amíg az Amerikai Egyesült Államokban az „ópioidjárványként” ismert túlzott opiáthasználat megfékezésén küzdenek, addig hazánkban a szükségesnél ritkábban alkalmazzák az opioid analgetikumokat – különösen a daganatos fájdalomcsillapításban –, ami éppúgy problémát jelent, mint a túlzott opiátfogyasztás. Az időskori gyógyszeralkalmazás megfelelőségét támogató kutatások fontos célja a betegbiztonság javítása és a szükségtelen polifarmácia visszafogása (deprescribing – „gyógyszerrosta”). A terápiás együttműködés betegségspecifikus trendjei, a 2-es típusú cukorbetegség új eseteinek szezonális halmozódása, a férfiak csontritkulásának alulkezelése, a nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően gyakorinak számító hazai gyermekkori antibiotikum-alkalmazás és ennek hatóanyag-választási jellemzői, a páncélszekrény („rezerv” antibiotikumok) növekvő felhasználása csak néhány az itt folyó kutatások legfontosabb megállapításai közül. Tudományos közleményeik 80–90 százaléka a tudományterület legnívósabb folyóirataiban (D1, Q1) jelenik meg. Legalább ilyen jelentős eredmény, hogy az Intézet munkatársainak részvételével készült el a Drug Utilisation Research: Methods and Applications című, alapvető jelentőségű módszertani szakkönyv, amelynek idén jelent meg a második kiadása. És hogy mik a siker receptjének legfontosabb összetevői? A jó szakmai vezetésre épülő, támogató közeg, a nemzeti és nemzetközi tudományos vérkeringésébe való bekapcsolódást biztosító kooperációk és a teljes szívvel végzett tevékenység, ami „prof. Soóstól prof. Csuporig” az Intézet léte során mindvégig megvalósult – summázta Benkő Ria a meghatározó alapértékeket.
Nemzetközileg ismert és elismert közösség
A tudomány nemzetközi vérkeringésébe való bekapcsolódást, az itt folyó kutatómunka magas színvonalát és a munkatársak nemzetközi elismertségét – nem véletlenül – a szegedi Klinikai Gyógyszerészeti Intézet nemzetközi kapcsolatai is jól tükrözik. A gyógyszerfelhasználást elemző, kiterjedt kutatómunka nyomán az Intézet 2011 óta bekapcsolódik az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (European Center for Disease Prevention and Control – ECDC) munkájába: a hazai antibiotikum-fogyasztási adatok gyűjtésével és feldolgozásával, az ESAC-Net (European Surveillance of Antimicrobial Consumption Network) részeként fontos szerepet tölt be az európai antibiotikum-fogyasztás nyomon követésében (2005–2011 között az ESAC-Net elődjeként funkcionáló ESAC projekt keretében látták el a hazai adatjelentés feladatát). Az adatközlés felelős szakértője dr. Matuz Mária egyetemi docens, aki Benkő Riával együtt úttörő szerepet játszik az ilyen irányú kutatásokban, és szintén egyike az intézet első munkatársainak.
Hasonlóan kiemelkedő eredmény, hogy az ECDC az intézeti kutatómunka nyomán vett át egy új módszertant a gyermekkori antibiotikum-expozíció becslésére – nevezetesen azt, hogy demográfiai adatok hiányában a gyermekpopuláció antibiotikum-fogyasztása a folyékony orális gyógyszerformák forgalmazási adataiból jó közelítéssel becsülhető (Sci Pharm. 2015; 83:511–518). Ez az oka annak, hogy az EDCD európai antibiotikum-fogyasztási jelentésihez a folyékony orális gyógyszerformák arányát minden európai országnak jelentenie kell.
A jelen és a jövő útjai
Dr. Viola Réka, aki az Intézet legelső munkatársaként kezdte pályáját, és az SZTE Idegsebészeti Klinikájának klinikai gyógyszerészeként jelenleg is részt vesz az oktatásban, a „varázsgolyónak” tekintett klinikai gyógyszerészet hazai és nemzetközi kialakulásáról, fejlődéséről és jövőbeli perspektíváiról beszélt. A betegágy melletti gyakorlat szükségességét felvető, eretnek gondolatként aposztrofált elképzelés első felvázolásától a klinikai gyógyszerészet és a klinikai gyógyszerészek mára elismert szerepének eléréséig óriási utat járt be ez a tudományterület, amely mind a mai napig a betegközpontúságra és a terápia eredményességére fókuszál. A klinikai gyógyszerészi szolgálat a fekvő- és járóbeteg-ellátás szintjén egyaránt működhet. A gyógyszerészi gondozás a betegnek az egészségügybe való belépésétől kezdődően meg kell, hogy jelenjen az ellátásban, és a gyógyszerelési problémák feltárásától a terápiamonitorozásig a farmakoterápia minden mozzanatára ki kell, hogy terjedjen, beleértve a betegedukációban való részvételt is. Külön ki kell emelni az újonnan rendelt gyógyszerek első kiváltását követő szoros betegkövetést és az adherenciatámogató tevékenységeket (new medicine service), valamint a gyógyszerészeknek az egészségügyi ellátórendszer tehermentesítését szolgáló, betegirányító és sürgősségi közreműködő szerepét (community pharmacist consultation service) – az ilyen az emelt szintű gyógyszerészi feladatellátási modellek kidolgozásában és a gyakorlatba való átültetésében a brit National Health Service (NHS) jár az élen. A gyógyszerészi szolgáltatások bővítésének lehetőségei körében óriási előrelépést jelent a gyógyszerrendelési jogosultság megvalósulása, amely ma már több mint 20 európai országban meghatározott terápiás területekre (pl. sürgősségi fogamzásgátlás) és a krónikus betegségek gyógyszereinek felírására és/vagy ismételt expediálására terjed ki. Számos európai országban a gyógyszerészeknek a szűrővizsgálatokba és a dohányzásról való leszoktatási programokba való bekapcsolódására, bizonyos védőoltások és a parenterális gyógyszerkészítmények beadására való jogosultság bevezetésére, vagy az antikoaguláns terápiához kapcsolódó INR-tesztelés mint gyógyszerészi kompetencia megvalósulására is látunk példákat – e téren is az Egyesült Királyság, a skandináv országok és Portugália járnak az élen. A gyógyszeres terápia áttekintése (medication rewiew) és egyeztetése (medication reconciliation), valamint a farmakogenetikai vizsgálatokra alapozott, személyre szabott terápia összeállításába való bekapcsolódás szintén kiemelt klinikai gyógyszerészi és gyógyszerészi gondozási területek, amelyek a betegbiztonság javítását szolgálják, és – komoly szakmai presztízsként – a jövőben talán hazánkban is egyre nagyobb teret nyerhetnek.
A betegek kórházi felvételekor és a hazabocsátást követően előforduló gyógyszerelési problémák kiküszöbölésében, illetve gyakoriságuk csökkentésében több országban fontos szerep jut a kórházi és a közforgalmú gyógyszertárban dolgozó gyógyszerészek közötti egyeztetésnek is. A vény nélküli expediálás személyre szabott dokumentálása szintén fontos eszköze lehet a gyógyszerszedés teljes körű megismerésének, támogatva a gyógyszerelési problémák előfordulási valószínűségének csökkentését és a betegbiztonságot. A tanulmányokból az is kiderül, hogy a kiterjesztett gyógyszerészi gondozási programok ott működ(het)nek igazán jól, ahol ezeknek a finanszírozása is megvalósul (pl. angolszász országok, Szlovénia) – mutatott rá egy fontos gyakorlati aspektusra Viola Réka.
Az Intézet munkatársai optimistán tekintenek a jövőbe: bíznak abban, hogy a következő évtizedben-évtizedekben a nemzetközi jó gyakorlatok itthon is sikeresen megvalósulnak, és úgy a tára mögötti, mint a klinikai gyógyszerészi tevékenység szerves részévé válnak.
Külső szemmel
Az SZTE Klinikai Gyógyszerészeti Intézetében elsajátított betegközpontú és gyakorlatorientált szemléletre és a magas szintű szakmaiságra az egykori kollégák és tanítványok is méltán büszkék. Dr. Gyimesi Nóra, a budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ vezető gyógyszerésze, illetve helyettese, dr. Bor Andrea az itt szerzett tapasztalatok és szemlélet nyomán máig fontos feladatuknak érzik – és nemcsak a szaktudás, hanem a szemlélet továbbadására is alkalmas lehetőségnek tekintik – a hozzájuk érkező oktatási felkérések elfogadását, legyen szó akár gyógyszerész-továbbképzésről, akár egyetemi hallgatók vagy rezidensek oktatásáról, akár a szakasszisztensek képzéséről. A magas szintű szakmaiság és a nagyfokú pontosság elvárása – amit diákként sokan talán súlyos követelményként éltek meg – az Intézet falai közül kikerülve mindkettőjüknél olyan szemléletté vált, amit nemcsak az oktatásban, hanem a betegellátásban és a kollégákkal való kommunikációban is igyekeznek továbbvinni.
Dr. Bácskay Tamás, aki közel két évtizedes közforgalmú patikai gyakorlat után lett a Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórházának kórházi gyógyszerésze, így összegzi az Intézettől kapott „útravalót”: az egyetemi évek alatt megszerzett tudást itt ültettük át a gyakorlatba, itt tanultuk meg, hogy hogyan kell a tudásunkat alkalmazni a beteggel való kommunikációban. Megtanultuk, hogy mit jelent a betegközpontúság, hiszen a munkánk középpontjában a beteg áll, legyen szó akár kórházi – betegágy melletti – gyógyszerészetről, akár közforgalmú gyógyszerészi tevékenységről. Gyógyszerészként a mi feladatunk, hogy meggyőződjünk arról, tudja-e a beteg, mire szolgál egy adott készítmény, és tisztában van-e a gyógyszer alkalmazásához kapcsolódó tudnivalókkal. Úgy kell végeznünk a munkánkat, hogy a tudásunkkal és odafigyelésünkkel bizalmat alakítsunk ki a páciensben, elérve ezáltal, hogy nekünk, szakembereknek higgyen, ne pedig a mai információáradatban gyakori félretájékoztatásnak. Ezt a szemléletet nemcsak végigviszem a hivatásom során, hanem tovább is adom a hozzánk gyakorlatra érkező hallgatóknak, arra bátorítva őket, hogy merjenek gyógyszerészek lenni, és legyenek büszkék arra, hogy felsőfokú végzettségük van, amit a betegellátásban hasznosíthatnak, mert erre nagyon nagy igény van a betegek részéről.
Dr. Pomázi Anita, aki a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT) Bács-Kiskun Megyei Szervezetének elnökeként mindmáig bekapcsolódik az Intézet által szervezett graduális és posztgraduális képzésekbe, szintén az innen gyökerező szemléletét emelte ki, amely lehetővé teszi, hogy nap mint nap a legjobb tudása szerint képviselje a szakmánkat, nyitott szívvel szólítva meg a betegeket, a kollégákat és a társszervezetek-társszakmák képviselőit egyaránt. Mint mondta, a képzésben hozzá érkezőket is arra biztatja, hogy merjék használni az itt megszerzett tudást. Bátran szintetizálják az ismereteiket, és éljenek azzal a látásmóddal, amit az Intézet munkatársaitól kapnak, mert ezek azok a készségek, amik által a gyógyszerészi szaktudást a betegek javára tudjunk fordítani.
Dr. Kis Kornélia, aki az Intézet első munkatársainak egyikeként kezdte pályáját, jelenleg pedig a Cognizant Technology Solutions Hungary Kft. igazgatóhelyetteseként egy IT cégen keresztül dolgozik egy gyógyszercégnek, az Intézetben eltöltött évek alatt tanulta meg, hogyan kell jó kollaborációkat kialakítani és többféle terület munkatársaival hatékonyan együtt dolgozni. A másik fontos útravalójaként ő is a szakmai igényességet emelte ki: az itt elsajátított szemléletben gyökerezik az a mai napig benne élő törekvés, hogy a tudása mindig maximális legyen és folyamatosan frissüljön.
Valószínűleg nemcsak az egykori munkatársak, hanem tanítványok sokasága emlékszik vissza ugyanilyen pozitívan a szegedi Klinikai Gyógyszerészeti Intézet munkatársai által tartott tanórákra vagy tér vissza jó érzéssel a jól ismert épület falai közé. Egykori tanítványként magam is úgy érzem, hogy mind a tudás, mind az emberi és a szakmai értékek terén nagyon sokat kaptunk Soós Gyöngyvér professzor asszonytól és ifjú kollégáitól, amiért több mint két évtized távlatából is hálás szívvel gondolunk vissza rájuk és az itt eltöltött időre.
Dr. Bokor Dóra
szakgyógyszerész
Fotó: Kovács-Jerney Ádám
